FIBROMYALGIA

A fibromyalgia (izomreumatizmus) egy krónikus, testszerte fellépő izomfájdalommal járó betegség, amely a test bizonyos pontjainak fokozott nyomásérzékenységével jellemezhető. A kórkép hátterében elsősorban a központi idegrendszer fájdalom feldolgozó zavara áll. Döntően a 34-45 éves korú nők megbetegedése. A fibromyalgia krónikus vándorló izomfájdalommal jár és jellemző rá az alvászavar, az állandó fáradtságérzés, valamint a betegek egy része gyakori fejfájástól, valamint gyomor- és bélpanaszoktól is szenved.

A fibromyalgia előfordulásának gyakorisága

A fibromyalgiát önálló kórképként csak 1992-ben, az úgynevezett koppenhágai nyilatkozatot köve¬tően ismerte el az Egészségügyi Világszervezet (WHO). Az Egyesült Államok lakosságának 2-3%-a szenved e betegségben, a betegek 90%-a nő, de férfiakban és gyermekekben is előfordulhat. Legtöbbször 35 és 40 év körül kezdődnek a panaszok.

FŐBB KLINIKAI TÜNETEK


Kiterjedt (diffúz) fájdalom és nyomásérzékenység

A testszerte fellépő vándorló fájdalom nemcsak az ízületek környékén lép fel, hanem a kötőszövetben, ínakban és az iz¬mokban. A betegek szinte az egész testük¬ben fájdalmat éreznek, de különö¬sen a háti és deréktáji fájdalom a jellemző, és főként azokon a területeken (pontokon) a legintenzívebb a fájdalom, ahol az izmok ínakba mennek át.

Fáradtság

Gyakori tünet, amelyhez a kórképben több mint 90%-ban előforduló alvászavar hozzájárul. A betegek általában átalusszák az éjszakát, mégis fáradtan ébrednek. Az alvászavar objektív eltérésekkel jár az alvásnak a gyors szemmozgással nem kísért (NREM) fázisában.

Pszichés és neurológiai tünetek

Gyakori a migrénes fejfájás. Sokféle egyéb panasz lehet jelen, így kézremegés, zsibbadás, viszketés, hallás-, látás- és egyensúlyzavar is előfordul panaszként. Kimutatható szöveti eltérések a háttérben nem észlelhetőek. A hangos beszéddel szembeni intolerancia, csökkent koncentrálóképesség, károsodott rövid távú memória szintén gyakran elfordul.  
Átmeneti vagy tartós depresszió 30-70%-ban fordul elő. A fibromyalgia és a hangulati zavar (depresszió) kórképekre hasonló tünetek jellemzőek, mint az izomfájdalom, fejfájás, kedélyállapot-zavar, gyengeségérzés, alvászavar, szorongás, étvágycsökkenés, hányinger mindkét kórképben előfordul.

"BELSŐSZERVI" TÜNETEK

 

A szív –érrendszeri és légzőszervi tüneteket tekintve gyakori a mellkasi fájdalom, a hangos szívdobogásérzéssel járó rosszullét, de ritkán igazolódik szervrendszeri eredet. Hideg hatására a kis erek görcsösen összeszűkülnek, a kezek hidegsége gyakori, azonban kezek elkékülése (Raynaud-jelenség) előfordulása viszonylag ritka.

Irritábilis bél szindróma

A betegség változatos, időről időre visszatérő gyomor-bélrendszeri tüneteket okoz. A legjellemzőbbek a görcsös hasi fájdalom, a székletürítési zavarok és a puffadás. A bélgörcsöket kísérő hasfájás általában sürgető székelési ingerrel párosul, és a székletürítést követően enyhül. Ez azonban általában „nem megy egykönnyen": sokaknál a székrekedés jelent állandó problémát, míg másoknál a hasmenés és a szinte „robbanásszerű" székletürítés okoz gondot. Sokszor előfordul a kettő váltakozása is.
Az irritábilis bél szindróma jellemzője a bélfal túlzott érzékenysége, amely miatt a tápcsatorna a normális ingerekre is fájdalomérzéssel reagál. Mindezek mellett a feszültség, a túlzott idegeskedés szerepe nagyon fontos. A betegek gyakran tapasztalják, hogy a stressz, a feszültség teli helyzetek hatására állapotuk rosszabbodik. A bélmozgásokat a központi idegrendszer, a hormonok és egy belső ún. vegetatív idegrendszer is szabályozza, amely önmaga generál impulzusokat. Naponta többször, amikor a gyomor-bél rendszer nem az emésztéssel foglalkozik, erős összehúzódási hullámok tisztítják ki a belekből az emésztetlen maradványokat, s a vastagbélbe préselik ezeket. Ezek a bélösszehúzódások gyakran székletürítési kényszerhez vezetnek. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az irritábilis bél szindrómában szenvedő betegek kis ingerlésre is erős összehúzódásokkal reagálnak. Ezeknek az embereknek a belei – úgy tűnik – érzékenyebbek és hajlamosabbak az összehúzódásra.

 

A fibromyalgia kialakulásának okai

A betegség gyakorisága ellenére sem tudjuk a kialakulás pontos okát és a mechanizmusát.  Feltételezzük, hogy több tényező játszhat szerepet a betegség ki¬alakulásában. Szorongásra, depresszióra hajlamos egyénekben gyakrabban jelenik meg a kórkép. De erős fizikai vagy pszichés megterhelés, stressz, vagy bizonyos vírusokkal történt fertőződés (Hepatitis B vagy C vírus, HIV fertőzés), is felelős lehet a betegség kialakulásában.    
Ha megvizsgáljuk a fájdalmas pontok, csomók szövetét, nem le¬het sem sérülésre, sem betegségre utaló elváltozást találni. Tehát az a kivételes eset áll fenn, hogy a fájdalom nem jár a testszövetek kóros elváltozásával.
A fájdalom érzésének kialakuláshoz azonban nem kell feltétlenül szöveti sérülésnek létrejönnie, a központi idegrendszer működési zavara következtében is erős, kínzó fájdalmak alakulhatnak ki. Ennek eredményeképpen a fentebb felsorolt alvászavar, állandó fáradtságérzés, memória zavarok, gyakran gyomor-bélrendszeri bántalmak is kísérik a betegség tüneteit. A fájdalom a beteg életének minden területét megnehezíti, életminőségét nagyfokban rontja, mivel a szokásos napi aktivitás is túlterheli, alvása zavarttá válik, koncentrálóképessége csökken, gyakori fejfájások kínozzák.
A központi idegrendszer szerepe mellett szól, hogy a fibromyalgiás betegek kisebb fájdalom ingerre (nyomásra, hidegre, melegre) lényegesen hamarabb reagálnak, mint az egészséges emberek. Fibromyalgiás betegekben az alacsonyabb fájdalom ingerküszöb fennállását műszeres kísérlettel (electromyograph) alkalmazásával igazolni is tudták. A fibromyalgiás betegek agyának két fontos, a fájdalmat feldolgozó részében, az ún. thalamusban és a nucleus caudatusban a véráramlás alacsonyabb, mint az egészségesekében, hasonlóképpen az áttétes rákban ill. más krónikus fájdalommal élő betegekben. A hypotalamus-hypophysis-mellékvese hormontermelést irányító központok a stressz helyzetekben felelősek a szervezet optimális hormontermeléséért. Fibromyalgiás betegekben a központ működése is zavart szenved, mely a stressz helyzetekben való alacsonyabb szintű hormontermelésben mutatható ki, másrészt pedig a nap folyamán a hormontermelés normális ingadozása fibromyalgiás betegekben eltér az egészséges egyénekhez viszonyítva.

A fibromyalgia diagnózisa

1990-ben az Amerikai Reumatológiai Kollégium meghatározta a fibromyalgia diagnózis felállításának feltételeit:

– A fájdalom mindkét testfélre, ezen kívül az alsó és felső végtagokba, valamint a hátsó és elülső mellkasfélbe is kisugárzik.

– A fájdalmak több mint három hónapja fennállnak.

– Fájdalmas, nyomásra érzékeny típusos helyeket lehet találni az izmok és ínak között, és ezek időnként „vándorolnak”. Meghatároztak 18 helyet a testen, amely fibromyalgiában szokásosan nyomásérzékeny, és ezekből a diagnózis felállításához legalább 11 ponton érzékenységet kell jeleznie a betegnek.

– A reumatológiai vizsgálatok a panaszok ízületi vagy belszervi okát kizárják.


A fájdalom általában az izomzatban szimmetrikusan jelentkezik. Az izomfájdalmakhoz más egyéb tünetek is társulnak. A panaszok lassan fejlődnek ki, hónapokon vagy éveken keresztül súlyosbodhatnak. Nem minden betegnél jelentkezik valamennyi panasz. Spontán javulás viszonylag ritka, ha mégis előfordul, inkább a 60 éves kor után jellemző. Habár a fibromyalgia nem fenyegeti az életet, súlyos károsodás sem származik belőle, ugyanakkor drasztikusan ronthatja a közérzetet és az életminőséget, különösen akkor, ha az orvos fel sem ismeri a bajt.


Az orvosi vizsgálatoknak kell kizárnia az egyéb betegségeket, mint a krónikus sokízületi gyulladást (rheumatoid arthritis), szklerózis multiplexet, krónikus gyulladásos gerincbetegség (a Bechterew betegséget) és egyes depressziós szindrómákat.

Ehhez szükséges lehet labor-, röntgen- vagy elektromyographia vizsgálat. Ha valóban van elsődleges betegség, akkor természetesen azt kell kezelni.

KEZELÉS

 

Mivel jelenleg oki terápia nem áll rendelke¬zésre, ezért a kezelés a tünetek javítására szorítkozik. Legfontosabb cél a betegek fájdalmának és állandó fáradtságérzésének megszűntetése. Ehhez a legtöbb esetben a betegek alvásmélységét kell gyógyszeresen kezelni és rendszeres mozgásterápiával a teljesítő képességét növelni. A betegek együttműködése a kezelés hatékonyságát tekintve elengedhetetlenül fontos. Az együttműködés azonban a betegek depressziója, kilátástalanság érzése, fáradtsága és fásultsága miatt nagy nehézségbe ütközik. A betegnek el kell fogadnia, hogy rendszeresen depresszió elleni gyógyszert kell szednie, mert ez a gyógyszer segíthet csak az alvászavar, a fájdalom és az állandó fáradtságérzés leküzdésében. Nagyon fontos a gyógyszer pontos szedése, mert a hatás nem közvetlenül, hanem csak hetek múlva érezhető, másrészt a kezelés mellett elkezdett torna gyógyszer nélkül kezdetben még több fájdalmat, panaszt okoz. A beteg számára is kedvező hatás csak a kombinált kezelés (gyógyszer és torna) kezdetétől számított 1-2 hónapot követően érezhető. A megfelelő fizikai állóképesség a fáradtságérzés leküzdéséhez elengedhetetlenül szükséges, valamint felkészít a stresszhelyzetek megoldására is. El kell érni, hogy a legalább hetenként 3 alkalommal 45 perces edzés a beteg számára jóleső legyen. Fontos, hogy a rendszeres mozgás a betegnek ne okozzon fájdalmat, inkább az intenzitása alacsonyabb legyen, de rendszeresen legalább 45 percig tartson. 

A kezelések az alábbi fürdőkben vehetők igénybe:

Virágfürdő Kaposvári Élmény-, Wellness- és Gyógyfürdő

CÍM

 

7621 Pécs, KIrály u. 22.

TELEFON

 

+36-30/971-4371

Dél-Dunántúli Gyógy- és Termálfürdők Egyesülete

Gyógy- és Termálturisztikai Klaszter

Munkatársak: 

Györkös Tamás - elnök

Hankó Bernadett - klasztermenedzser

Madarász Zoltán - turisztikai szakértő, tanácsadó

© 2018 Minden Jog Fenntartva

GDPR

PROJEKT